<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Élet a szivárványon innen és túl</provider_name><provider_url>https://huncutka-1.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Chloe Monroe</author_name><author_url>https://huncutka-1.cafeblog.hu/author/huncutka-1-2-2-2/</author_url><title>Everlasting Love</title><html>&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 18px; COLOR: #e60066&quot;&gt;&nbsp;&lt;STRONG&gt;Kedves Olvasó!&lt;/STRONG&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 18px; COLOR: #e60066&quot;&gt;Épp a U2 Everlasting Love című számát hallgatom... olyan meggyőzően cseng ez a két szó, hogy ha kicsit elkalandozok még el is hiszem, hogy valóban létezik örökké tartó szerelem. De aztán a számnak vége lesz, és újból a valóságban találom magam. Ahol meggyőződésem szerint nemhogy örökké tartó, de még néhány évnél tovább tartó szerelem sincs. Sokan csak ülnek, és várják a nagy őt... de mi lesz, ha eljön? Mi lesz, ha hozzámegyünk feleségül? És mi lesz sok-sok év múlva? Magány és szerelemnélküliség. A megszokással a Nagy Ő átalakul sima ő-re. Egyszerűen eltűnik. Talán átvándorol valaki más testébe... Kár is ezen tovább rágódni. Ez van és kész. Vagy kilépünk jelenlegi nagy ő-ből kis ő-vé átalakult kapcsolatunkból, vagy folytatjuk tovább, és nem nyavalygunk, nem sírunk, nem vágyunk másra, egyszerűen beletörődünk a sorsunkba. Persze az életünket mi irányítjuk, csak mi változtathatunk, csak mi tehetjük jobbá. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 18px; COLOR: #e60066&quot;&gt;&lt;EM&gt;Huncutka&lt;/EM&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>