<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Élet a szivárványon innen és túl</provider_name><provider_url>https://huncutka-1.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Chloe Monroe</author_name><author_url>https://huncutka-1.cafeblog.hu/author/huncutka-1-2-2-2/</author_url><title>Magam alatt</title><html>&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 18px&quot;&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #e63399&quot;&gt;&nbsp;&lt;STRONG&gt;Kedves Olvasó!&lt;/STRONG&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 18px; COLOR: #e63399&quot;&gt;Magam alá kerültem... Big hívott, hogy de jó neki, összejött még egy továbbképzési lehetőség. Így márciusban egyáltalán nem fog hazajönni... Eddig is bennt volt a dolog a pakliban, de most már eldőlt, ez biztos. Most erre mit mondjak??? Hogy örülök e? Nagyon... hát persze... elképesztő, hogy mennyire örülök... És mi lesz így velünk? Ő állandóan mászkál ide-oda Pesten... amióta ott van, nem volt olyan este, hogy ne ment volna ki a városba. Na, nem bulizni... csak plázázni, meg nézelődni, mozizni... ott tanul az egyik barátja és vele mennek ide-oda. Tök jó. És folyton felhív, na meséljek mi van velem... Velem? Semmi... csak az unalmas szürke hétköznapok... a napom fénypontja általában, hogy este megnézek egy jó filmet... ennyi... ő meg... ma itt volt, meg ott volt... tök jó... &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 18px; COLOR: #e63399&quot;&gt;Örülök, hogy összejöttek neki a dolgok. És támogatom is. Csak azt nem tudom, hogy meddig fogom bírni...&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 18px; COLOR: #e63399&quot;&gt;&lt;EM&gt;Huncutka&lt;/EM&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>