<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Élet a szivárványon innen és túl</provider_name><provider_url>https://huncutka-1.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Chloe Monroe</author_name><author_url>https://huncutka-1.cafeblog.hu/author/huncutka-1-2-2-2/</author_url><title>bók</title><html>&lt;P align=justify&gt;&nbsp;Kedves Olvasó!&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;Tegnap kimozdultunk kicsit a hétköznapokból és elmentünk szórakozni. Big, Cs. (Big barátja), Big húga és az ő barátnője, és én. Discoba mentünk, amit persze én akármennyire próbáltam értékelni, nem ment. Egy Balcsi parti strandon este 4-5 disco üzemel egymás mellett, és csak egyszer kell megvenni a belépőt. Hangulatos is lett volna... Persze utálom, amikor akármerre megyek, mindig a pofámba fújja valaki a cigifüstöt, vagy éppen meglök, üvölt a zene, úgy, hogy beszélgetni nem lehet... A zene nem az én világom volt... sem az emberek, akik csak dölöngéltek, vagy hánytak össze-vissza... De örültem, hogy Big jól érzi magát. Én meg csak ültem és nézelődtem. Már majdnem indultunk haza, amikor Biget elkísértem a mosdóhoz, és az épület előtt vártam rá. Elment mellettem négy srác, és az egyik megszólalt: &quot;Ki hagyhatta egyedül ezt a szép lányt?&quot;&nbsp;Akarva akaratlanul meghallottam és onnantól kezdve csak mosolyogtam, mint a tejbetök. Végre nem szürke kisegérnek éreztem magam. Jól esett! Legalább ezért megérte elmenni.&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;Szép napot!&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #e60033&quot;&gt;Huncutka&nbsp;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>