1.0Élet a szivárványon innen és túlhttps://huncutka-1.cafeblog.huChloe Monroehttps://huncutka-1.cafeblog.hu/author/huncutka-1-2-2-2/<p style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(230, 51, 204);"> </span><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204); font-weight: bold;">Kedves Olvasó!</span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);">Sikerekben, szeretetben, egészségben gazdag új évet kívánok minden kedves olvasómnak!</span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);">A szilvesztert Biggel töltöttem, szerencsére nem lett sértődés a dologból, már ami Bettit illeti. Ám a dolgok mégsem az elképzelésemnek megfelelően alakultak... Délután megtudtam, hogy csak ketten leszünk otthon, mivel Big szülei és a húga is máshol szilvesztereznek. Majd kiugrottam a bőrömből, hiszen mindig is egy romantikus, "csak Vele" szilveszterről álmodtam. Már délután elkezdtem készülődni (nagy hévvel)... hajgöndörítés, ünnepi smink, ruhapróba... Mire Big hazaért a legjobb formában voltam. Vittem át pezsgőt, nassolni valót.... De hamar csalódnom kellett, ugyanis Big rettentő fáradt volt. Olyannyira, hogy 10 után le is feküdt aludni...  Na ennyit a terveimről... Tehát gyakorlatilag átaludtuk az új év beköszöntét. Ami részben nem érdekel, hisz nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem tulajdonítok nagy szerepet a szilveszternek... de... bánt is... Életem legrosszabb szilvesztere volt... Big persze bánja a dolgot, és folyamatosan bocsánatot kér tőlem... Én persze úgy teszek előtte, mintha nem bántana a dolog... mert megértem én, hogy fáradt volt... csak... Mindegy is már... </span><br><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);">És most jöhetnek a fogadalmak! Hogy állok velük? .... Büszkén jelentem, hogy tegnapelőtt Rékáztam (és ma is a terveim között szerepel). Tegnap még egész elviselhető volt az izomláz, ma viszont már menni is alig bírok... De nem adom fel! </span><br><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> A tudatos életmódos fogadalmammal már egész más a helyzet, ugyanis szintén tegnapelőtt (elborult az agyam) és megettem egy hatalmas tányér zsírban tocsogó sültkrumplit, persze úgy, mintha életemben nem ettem volna még... de ez nem volt elég... muszáj volt megspékelni némi sajtos golyócskával... Mondanom sem kell totál rosszul lettem éjszaka... Sebaj, azóta diéta! </span><br><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);">Már csak 2 és fél hónap és gyökeresen megváltozik az életem! Csak e körül cikáznak a gondolataim, már nagyon izgatott vagyok. Elképesztő, hogy mennyire várom már! Ehhez hozzájárul, hogy napról-napra egyre rosszabbul érzem magam itthon... Anyámmal szinte alig beszélek... főként azért mert sikerült átgondolnom a 2010-es évemet... és persze eszembe jutott anyám viselkedése. Mindent tisztán látok... Sose számíthattam rá... se lelkileg se anyagilag... Nem támogat, állandóan csak kibeszél a hátam mögött, sokszor a szemembe hazudik. El sem tudom mondani, hogy mennyire fáj, hogy most, amikor életem új szakasza kezdődik és a legnagyobb szükségem lenne a segítségére, ő csak saját magával van elfoglalva, eszébe se jut támogatni. A mamámék eddig kifizették minden vizsgám útiköltségét, amiért nagyon hálás vagyok, a papám megjegyezte (anyám előtt), hogy "ahogy tudunk segítünk, biztos anyádék is kifizetik az egyik utadat"... Persze erre életem végéig várhatnék... méghogy ő kifizesse egy utamat??? Vicc... Eszébe se jutna... Hozzáteszem abszolút tisztában vagyok vele, hogy egy fillérrel sem fog támogatni, ha felköltözöm Pestre... Persze ő előadja, hogy "de értsem már meg, hogy nincs pénzük"... Ilyenkor csak sajnáltatja magát... A nevelőapámnak karácsonyra 20 ezerét vett ajándékot, a húgomnak ma van a szülinapja, persze van torta, drága ajándék (amit félreértés ne essék nem irigylek tőle, de ha visszagondolok, hogy az én szülinapomon se torta, se ajándék nem volt...), és a nevelőapám szinte minden nap kínai kaját vesz magának, néhány doboz sörrel, ami napi 2-3 ezer Ft-ot jelent (persze csak magának veszi a kaját... másnak nem, de ha én veszek magamnak, le vagyok cseszve, hogy milyen önző vagyok, meg irigy, hogy nem kínálok meg mást...). Sikerült visszaváltani az ajándékot, amit anyukáméktól kaptam. 7990 Ft-ért vásárolhattam. Választottam egy vasalódeszkát meg egy robotgépet, és még kellett valami 500 Ft-ért, mert ugye pénzt nem adnak vissza. Választottam egy sajtreszelőt, ami 700 ft volt. 200 Ft-ot tehát rá kellett fizetni, anyám volt velem, és még azt a rohadt 200 Ft-ot is sajnálta kifizetni (pedig elvileg tőlük kaptam ajándékba ezeket). Tehát én fizettem (nem mintha akkora összegről lenne szó, de nagyon bántott, hogy ennyire sem volt képes). Sírni lenne kedvem ettől a családtól... de nem teszem... erős vagyok és már csak 2 és fél hónapot kell kibírnom. Azt megfogadtam, hogy SOHA nem segítek anyámnak! Nem fogom őt támogatni semmivel! SOHA!!! És az is biztos, hogy nem sűrűn fogok hazalátogatni.... legszívesebben soha nem jönnék vissza. Csak attól az egy hónaptól félek, amit Big nélkül kell itthon töltenem, mivel ő már Pesten lesz... Hogy fogom én azt kibírni???</span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></div><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);">Na, de nem szomorkodom, hiszen itt az Új Év, megannyi lehetőséggel, új élményekkel, remélem egy jobb Élettel! Pozitívan próbálom nézni a dolgokat, és tudom, hogy minden jobb lesz! Önálló lehetek, Biggel végre összeköltözhetek, élhetem a magam életét! Erre vágyom már mióta! </span><br><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></div><p style="text-align: justify; font-weight: bold;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);">Szép napot!</span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);"> </span></div><p style="text-align: justify; font-style: italic;"><span style="font-size: 18px; color: rgb(230, 51, 204);">Huncutka</span></p>rich