Zajlik az élet

1.0Élet a szivárványon innen és túlhttps://huncutka-1.cafeblog.huChloe Monroehttps://huncutka-1.cafeblog.hu/author/huncutka-1-2-2-2/Zajlik az életKedves Olvasó! Annyi minden történt velem az elmúlt napokban, hogy azt sem tudom hol kezdjem a mondandómat... Most már 100 %-ra mondhatom, hogy három hétvégét dolgozhatok a Remingtonos promóció keretében. Ennek persze nagyon örülök, hiszen jól jön az a kis pénz így az ünnepek előtt/után. Őszintén szólva így a vizsgaidőszakban egyéb állást nem nagyon keresgéltem, hiszen elég nekem a non-stop tanulás is. Sajnos a párommal ebben a témában nem értünk egyet, és már egy jó ideje mindig megkapom, hogy milyen jó lenne, ha én is dolgoznék stb. Ami persze igaz... Rengeteget dolgozik, tényleg éjjel-nappal, napi 20 órákat lenyom, mindezt azért, hogy megéljünk. Ugyanis arra már nem elég, hogy félretegyünk, vagy valami nagyobb dologba beruházzunk. Azt hiszem nem kell részleteznem, elég ha csak annyit írok, hogy Budapesten albérletben távfűtéssel nem egyszerű az élet. Engem persze kissé bánt a dolog, mármint, hogy folyton ezen veszekszünk, de én akkor is úgy érzem, hogy a tanulás az első, és amit tudok megteszek a munka érdekében (pl. most is ez a három hétvége). Párom hétfő reggel azzal hívott, "Szereztem neked munkát!". Oké... oké... csak lassan! Egy elit fitnessközpontban lévő kávézóba keresnek begurós-pultost. Rögtön felhívtam a tulajt, időpontot egyeztettünk és másnap már személyesen is szemügyre vehettem a dolgot. Gyönyörű hely, nagyon modern, látszik, hogy nem a középréteget célozták meg a dizájnnal és az árakkal sem. A budai elit jár ide sportolni. A hely nagyon igényes, tehát azzal nem volt gond. Szombati napokra keresnek embert, napi 13 óra munka van... egy fél órával előbb kell menni, és fél órával később lehet csak eljönni a standolás végett. A "probléma" csak az, hogy a hely a lehető legmesszebb van tőlünk, gyakorlatilag Bp. másik végén. Hév, villamos, hév... ami reggel még nem gond, de szombat este 10-kor már izgalmasabb. A tulaj... azt hiszem a no comment kategóriába sorolnám, már ami a csajt illeti (ugyanis a férjével még nem találkoztam). Tipikus "esze semmi, fogd meg jól"... Nem kissé érezteti, hogy ő a főnök, te meg gyakorlatilag szolgáld ki őt is... Mindent meg kell számolni, még a kávégép is méri a fogyasztást... nehogy a pultos valamit is elfogyasszon. Tegnap voltam betanulni, és úgy alapjában véve tetszett a dolog, bár nem mondom, hogy olyan egyszerű, mint amennyire látszik, de azért majd csak bírom valahogy. Szombaton kezdek is, tehát a hostess dolgot kicsit át kellett variálnom. Hogy őszinte legyek örülök is ennek a lehetősségnek és nem is. Jól jön majd az a pénz, amit ott kapok, ugyanis nem fizetnek rosszul. De kissé félek is. Nagy próba lesz nekem, hiszen én nem vagyok az a "hű de közvetlen, mindenkivel elcsacsogok típus". Persze talán ezzel majd fejleszthetem magam, hiszen kénytelen leszek nyitottabb lenni. Félek, hogy a vizsgák rovására megy a dolog, ugyanis emiatt tegnap és tegnapelőtt sem tudtam tanulni. Másfél hét múlva kezdődnek a vizsgák, én meg még alig tudok valamit... na, én ezért nem keresgélek állást vizsgaidőszakban. De úgy éreztem ennyivel tartozom Bignek, és el kell vállalnom, ha tetszik, ha nem. Persze tetszik a dolog, csak az éjszakai közlekedéstől tartok kicsit. Jó sűrű lesz ez a december... péntekenként és vasárnaponként Remingtonos munka, szombatonként napi 13 órás pultozás, hétköznap tanulás, vizsgázás, ajándékvásárlás, háztartásvezetés stb...Csak azt sajnálom, hogy így lőttek a karácsonyi hangulatomnak... bár, azért érzékelem, hogy elseje van, elkezdődött a hivatalos visszaszámlálás! Big tegnap nagyon meglepett, ugyanis mire hazaértem a betanulásból csillogott-villogott a konyha. Minden el volt mosogatva, le volt törölgetve, el volt pakolva. Nagyon jól esett ez tőle! Ma egész napos tanulás vár rám, és persze a takarítás. Majd jelentkezem, hogy ment a hétvégi munkadömping! Szép napot! Huncutkarich