Kedves Olvasó!
Próbálok optimista lenni… de rettentően nehéz így Big nélkül. Itt van péntek délután és ülök a szobámba és nézek ki a fejemből… nem túl jó érzés… Tudtam, hogy nehéz lesz Big nélkül, de hogye ennyire… azt nem gondoltam volna. Pedig ma már tanultam is sokat… filmeztem is… sétáltam is… de sokkal jobb lenne most Vele lenni… beszélgetni… együtt lenni…
Na, de nem szomorkodok! Főleg itt a blogomban nem, ahol a korábbi bejegyzéseim egy új életről szólnak, és nem az újabb depresszióba süllyedésről. Tehát csak semmi pánik! Jól vagyok! És most fogom magam, és tetszik vagy nem, de elmegyek futni! Hiszen megfogadtam, hogy új ember leszek, aki figyel az egészségére, és a testére! Vége a punnyadásnak és a siránkozásnak! Így Big is büszke lehet rám!
(jó dolog ez a blog… leültem szomorkásan, és most újult erővel megyek futni 🙂
Még jelentkezem!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: