Éreztem bőrömön a szél hűvös érintését, láttam a Nap utolsó sugarait, s hallottam a nád halk suhogását… Előttem állt… képzeletemből jött elő, de mégis olyan valóságos. Mikor rám nézett, elpirultam… Mindig erre vágytam… elképzeltem már vagy százszor… de mégis zavarba ejtett. Percekig csak néztünk egymás szemébe… Éreztem, hogy nem szabad… tiltott gyümölcs… Közelebb lépett, már éreztem ajkamon finom leheletét… A világ mintha lelassult volna… csak Ő és én. Egy dolog járt csak az eszembe: Akarom! Érezni akarom minden porcikámmal!
Képzelgések… álmok… vágyak… Mindenkinek vannak, csak nem mindenki tudja mit kezdjen velük. Van aki elfojtja… van, aki valóra váltja, van aki tagadja, s olyan is akad aki retteg tőlük. Én inkább élvezem őket! Szeretek elgondolkodni… álmodozni… szeretek eljátszani a gondolattal, hogy “mi lenne ha?”. Képzeletem valóban szárnyakkal rendelkezik. Már megéltem (persze gondolatban) megannyi romantikus, vadregényes kalandot, de volt részem csalódásban, bánatban is. Ez vagyok én… az álmok éltetnek. Sokszor könnyebb elképzelni valamit, mint szembenézni a valósággal. A valóság szürke… a képzelet a szivárvány színeiben tündököl.
Sokan kezdenek blogot írni… ki ezért… ki azért… Én a magam részéről önismereti tréningnek tekintem a “napló” írást. Korábban is írtam már (lásd: Szerelmünk lapjai) és úgy érzem segített. Új életszakaszba értem, azt hiszem felnőttem. Már nem a lány vagyok a szomszédból, hanem a nő a nagyvárosból. Épp ezért új lappal indítok blogírásban is.
Illik magamról írni néhány szót: Három hónapja élek a fővárosban Biggel, a párommal. Hosszú ideje már, hogy elkezdődött a mi kis Történetünk… lassan hat éve. Szeretem őt… boldog vagyok, hogy van nekem. Büszke vagyok rá, komoly hivatása van, ambiciózus, figyelmes, gondoskodó, megfontolt. Komoly úriember lett belőle. Jól megvagyunk… de azt azért meg kell jegyezni, hogy egy hat éves kapcsolat teljesen más, mint egy friss románc. Örülök, hogy stabil alapokon állunk, őszinték vagyunk egymással. Tehát Big az életem része.
Jelenleg harmadéves joghallgatóként élem mindennapjaimat… épp a vizsgaidőszakban. Az út ami idáig vezetett rögös volt, és hosszú… (korábbi blogomban részletesen leírom), de a lényeg, hogy itt vagyok… sajnos még mindig munka nélkül. De remélem majd lesz jobb is.
Sajnos elég magányosnak érzem magam mostanában… nem találom a helyem…gyakran elbizonytalanodom. Épp ezért kezdek újra írni. Szeretném megtalálni önmagam. Szeretném megtudni ki is vagyok valójában.
Remélem társaságom is akad a nagy keresgélésben 🙂 Szívesen fogadok véleményeket, tanácsokat, jól esne egy-két bátorító szó. Remélem a problémáim boncolgatásával, a megoldások keresgélésével segíthetek másoknak is.
Majd jelentkezem!
Szép estét!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: