Érvek a beteges boltkór mellett!

 Kedves Olvasó!

Épp most kaptam fejtágítást a mamámtól, aki biztosított ugyan, hogy ma este megkapom a pénzt (amit szégyellve kértem), de kért, hogy ne vegyek több ruhát, adjam fel az elmaradt telefonszámlám és fizessem ki az Avont, na meg persze spóroljak, gyűjtsek az iskolára… mert már van szép csizmám, nadrágom, kabátom, sok szép felsőm…

Na, igen… én meg pont most mélázgattam, hogy mi lenne, ha az októberi fizetésem pikk-pakk elkölteném ruhára… (ez most nem vicc, meg tudom indokolni).
1. fél évig munka nélkül voltam, tehát semmit sem költöttem ruházkodásra (azért a csini táska meglett, na meg a gyönyörű pink bőr pénztárca)
2. minden áldott nap itt ülök 10-től 6-ig, megérdemlem, hogy magamra is költsek (nem mintha másra kellene költenem)
3. nagyon bízom benne, hogy Bignek sikerül a megpályázott állás a mi “kis” fővárosunkban, mert ha összejönne neki, én is mennék, talán nagyobb szerencsével találnék hosszú távú munkát, és akkor majd lenne jó sok pénzem tandíjra meg számlákra 🙂
4. ez is még ide tartozik… ha tényleg összejönne, muszáj beújítanom a ruhatáram 🙂
5. ha nem jön össze (bár optimista vagyok, tehát ÖSSZE FOG JÖNNI) még mindig ott a novemberi és decemberi fizetésem… amihez persze nem nyúlnék.
Tehát minden érv mellettem szól! Csak az a baj, hogy ezt mások nem értik… se anyám, se a mamám, se Big… Na, de kérem, hogy lehet nem megvenni egy gyönyörű farmerszoknyát potom 4 ezerért, mikor a bolti ára 8 ezer fölött kezdődik? És amúgyis olyan régóta szeretnék egy olyan minit… Na, meg a csini övet sem lehet kihagyni 3 ezerért (tudom sok egy kicsit) hiszen olyan gyönyörű… És a lila gatyáról már írni sem merek, amibe első látásra beleszerettem. És akkor még felsőt nem is vettem! Pedig az is kéne… valami csini pulcsi 🙂 Jó tudom, talán kicsit elszállt velem a ló… de néhány ruhadarab még nem a világ vége! És ráadásul mind áron alul van, tehát vétek lenne kihagyni őket! És engem ez tesz boldoggá! Feltölt energiával! Hiszen olyan büszkén hordom a csini kabimat is, majd elolvadok, ha belebújhatok… Igazából nem aggódok… az én pénzem, arra költöm amire akarom! És nem lesz lelkiismeretfurdalásom! Megérdemlem őket és kész! 🙂 Persze titokban kell üzletelnem… mert nem vagyok hajlandó állandóan az ősbeszédet hallgatni. Ja, és anyukám csak ne papoljon! Ugyanis ő ennyi idősen csak Bp-en az Elefántban volt hajlandó vásárloni, és az egész fizetését otthagyta minden alkalommal. Lehetséges, hogy a boltkór a génjeimben van! 🙂 

Szép napot!

Huncutka