Kedves Olvasó!
Azt hiszem a krízishelyzet tegnap este a tetőpontjára ért. Összevesztünk Mr. Biggel… (persze miattam, mint ahogy szerinte mindig… ezt csak cáfolni tudom…) Tehát Mr. Big se hülye. Észre szokta venni a fellángolós időszakaimat. És most már betelt nála a pohár. Mindenfélét a fejemhez vágott. Persze az jött ki az egészből, hogy mindenről én tehetek. Hiába mondtam neki, hogy az érzéseimet nem tudom irányítani, hiába mondtam, hogy talán, ha újra udvarolna, kedveskedne, romantikázna velem, minden megváltozna. Ezt persze nem ismerte be, hogy így van. Meg volt róla győződve, hogy én tettem mindent tönkre. Aztán, amikor már ott tartottam én is, hogy nem tűröm tovább, hogy így beszéljen velem, és pontot teszek a kapcsolat végére, jött a szokásos békülés. Érzem rajta, hogy nem akar elveszíteni. És tulajdonképpen én sem őt. De, ha nem változik meg valami, akkor ez nem mehet így sokáig. Adok még egy esélyt magunknak, egy jobb kapcsolatnak. Lehet, hogy jót tesz majd, hogy Mr. Biget három hónapra beiskolázták, és Budapestre kell járnia a továbbképzésre. Talán ez majd segíteni fog. Mindketten átgondolhatjuk, hogy mit is akarunk valójában. Remélem nincs még minden elveszve…
Huncutka
Szia!
Szoktad nézni a Született feleségeket? Abban volt, hogy a férj mindig csak belement a feleség terveibe, de azok sose az ő vágyai voltak, csak mindig azt hazudta, hogy ő is pont azt akarja, aztán meg is halt fiatalon. Szóval, ne tervezz közös programokat, míg nem vagy biztos abban, hogy a férfi nem a kedvedért mondana igent, hogy el ne veszítsen, de belül őrlődik. Erről a férjről ki is derült, ha jól emlékszem, hogy hűtlen, persze a feleség nem volt oda a szexért, az is igaz. Az igazit úgy tudod felismerni, hogy az ízlése olyan, mint a tied, mégse az ikertestvér szintjén egyeztek (az nárcizmus lenne), kellenek a megfelelő mértékű ellentétek, egyrészt, hogy segíteni tudjon ki-ki abban, amiben a másik gyenge, másrészt a szex csak így izzik, a feszültség miatt, harmadrészt meg a tökéletes egyezés egy idő múlva halálra untat, ugyan mi lesz izgalmasan érdekes, érthetetlen, megfejteni való a másikban akkor? Az igaziba nem mindig szeretünk bele azonnal, mert nem ismerjük alaposan magunkat, így a 2., 3., 4., …számú esélyesekbe előbb szeretünk bele általában. Az igazi mégis vonzó már szerelem előtt is, csak kikerüljük, mert másba vagyunk szerelmesek.
A szerelem csak akkor tartós, ha a szeretet tartósítja, amúgy két év alatt elmúlik, mert csak a hormonok fűtik. Közös életcélok kellenek, aminek a felismeréséhez előbb magunkat kell maradéktalanul feltárni, megismerni, hogy semmi elfojtás ne maradjon. Minden szeretet, szerelem küzdelem. Az erőt hozzá akkor kapjuk, ha megtaláltuk az igazit.
A szomorú szemű cicusodról jut eszembe, hogy a férfiak akkor hiszik el, hogy rátaláltak az igazira, ha boldognak látják a nőt maguk mellett, sőt, nevetni is látják maguk mellett, főleg a humorukon, s nem szomorúnak látják, mert akkor elmennek, vagy ha maradnak, kínlódnak, isznak, hűtlenek lesznek, meg mit tudom én még, mit tesznek, hisz tudják, ez nem jó jel. És igazuk is van! A Flashdance c. filmet láttad? Ott is benne van, hogy a szakács fiú viccein csak egy nő nevet akkor, mikor még senki, a talán szerelmes pincérnő, aki tetszik neki is. Akivel ugyan nem sikerül a kapcsolat, mert talán kevésnek érzi magát a férfi, de a nő se küzd, nem segíti ki.
Szia!
Köszönöm, hogy megint sokat írtál 🙂
Igazából nem Mr. Bigben kételkedek. Tudom, hogy szeret. Inkább magamban nem vagyok túl biztos. Lehet, hogy most én vagyok a Született feleségekből a férfi karaktere. Én nem találom a helyem a kapcsolatban és talán én vagyok az, aki mindig belemegy a másik terveibe. De úgy érzem megér még egy esélyt a kapcsolatunk, elvégre négy év az négy év, és emlékszem még, milyen volt, amikor nagyon szerelmes voltam, emlékszem mit meg nem tettem volna érte, és ez erőt ad. Ha akkor éreztem a nagy szerelmet, talán újra érezhetem Vele. Próbálok boldog lenni én is, de ehhez Mr. Big segítsége szükséges, boldoggá kell tennie. Remélem így lesz…