Kedves Olvasó!
Tegnap rájöttem valamire. Big és Pasi találkozott néhány percre… már sötét volt, én az autóban ültem épp egy pánikroham után vagy még inkább közben (erről majd később) és persze rá se néztem Pasira… részben azért mert nem láttam belőle semmit sem a nagy sötétségben, de részben azért mert így könnyebb. És mikor Big beült a kocsiba mondta, hogy boldog nagyon, hogy ilyen barátja van… akkor én nem elég, hogy szörnyen éreztem magam, de rájöttem, hogy Pasi sose kezdene velem. Akármit írtam korábban a férfi barátságokról, Big tegnapi lelkes arca mindent megváltoztatott, és most már tudom semmi esélyem nem lenne Pasinál. Mert még a barátnője nem lenne gond, hisz azt az elméletem még mindig tartom, hogy a férfiakat a farkuk vezérli, de az igaz barátság az más. Az többet ér mindennél. Persze ez nem azt jelenti, hogy hipp-hopp már el is felejtettem Pasit… mert az nem menne. Eddig sem ment… ezután sem lesz könnyebb. De remélem az idő segít. Hiába küzdöttem eddig… nem ment. Időről időre visszatért Pasi… De próbálok tudatosan gondolkozni…
Ja, igen. A pánikroham. Big szülei tegnap ismét variáltak a fürdővel, amiből egyébként 3d-s mozi lett. Mindenáron azt akarták, hogy menjünk el közösen. Na, azt már nem. Nem nyomorgok én az autóban a kedves kis húga miatt. Különben is én megfogadtam, hogy soha többé nem megyek velük közösen sehová! És ehhez tartottam is magam. Így ketten maradtunk itthon. Jól elvoltunk. Aztán este bementünk a városba, pénzt kellett kivennem. És egy mobil bennt maradt a kocsiban… én persze már bekötöttem magam stb… Big meg mondja, húzzam le az ablakot és adjam ki a telót… persze a szülei nem mozdultak. Big nem mozdult… így én mozdultam…. kiszálltam és odavittem. De hirtelen úgy elkapott az ideg, hogy Big nem volt képes megmozdulni…. visszaültem a kocsiba… éreztem, hogy feszít a mellkasom… erre Big felhívta Pasit, hogy találkozzanak… ettől még rosszabbul lettem… ki is szálltam pár percre a kocsiból, mert már levegőt is alig kaptam és remegtem az idegességtől. Ez persze egyre rosszabb lett, mert tudtam, hogy ott lesz Pasi… rég volt pánikrohamom… nem kívánom senkinek se… de szerencsére 20 perc alatt el is múlt. De az a 20 perc, maga volt a pokol…
Szép napot!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: