Kedves Olvasó!
Ismételten elnézést kérek, hogy mostanában ritkábban jelentkezem, de épp a vizsgáim közepén tartok, így állandóan csak tanulok. Épp tegnap is vizsgázni voltam…
Biggel egyébként megvagyunk. Bár az elmúlt napok nem nevezhetőek felhőtlennek (ez részben a pirosbetűs napjaimnak köszönhető). Ingerült voltam, mindent a szívemre vettem, veszekedtem… Már megint odáig jutottunk, hogy Big állandóan eddz, dolgozik, ezt csinál, meg azt csinál… és mindig én maradok utoljára. És ezt megint szóvá is tettem… Persze Big totál kiakadt, hogy miért nem értem meg, hogy neki van hobbyja… stb. Én megértem… persze, hogy megértem. Mindent megértek. Valószínűleg csak túlreagáltam a dolgokat.
Nem tudom mit érezzek… megint előjött, hogy mennyire különbözünk mi ketten. Én, ha a jövőmre gondolok, azt látom, hogy együtt élünk, gyerekeket nevelünk. És nekem ez a legfontosabb. A család! Szeretnék Bigről gondoskodni, főzni, mosni, takarítani, szeretnék gyerekeket szülni neki, őket nevelgetni, megtanítnai a jóra… A munka persze másodlagos lenne. Szeretnék persze egy jó cégnél dolgozni, nem minimálbérért. De nem szeretnék karriert mindenek felett. A munka számomra arra szolgál, hogy a családi alapokat megteremtsem vele. Big meg… Persze ő is vágyik minderre, de… Úgy érzem neki (jelenleg) nem ez a legfontosabb. Persze, ha tudnád Kedves Olvasóm a részleteket (amire még pár napot várnod kell, de aztán ígérem megosztom veled), biztos azt mondanád, hogy hülye vagyok, hisz Big épp azon dolgozik, hogy megalapozza a jövőnket… de. Csak most jöttem rá, így lassan öt év után, hogy Big mennnyire szabad ember, és nekem meg kell adnom neki ezt a szabadságot, különben elveszítem. És a kérdés csak az, hogy képes vagyok-e én, aki legszívesebben teljesen kisajátítanám Biget, szóval, hogy képes vagyok-e megadni neki mindezt. Képes vagyok-e elnézni, hogy állandóan eddzegetni jár, motorozgat a haverjaival (amit én persze nagyon nem pártolok… féltem), lány ismerősei is vannak (itt arra a csajra gondolok, akiről már írtam korábban… legszívesebben megfojtanám egy pohár vízben)… Nagyon különbözőek vagyunk. Big szereti az extrémebb dolgokat, szeret állandóan menni, szeret sportolni, motorozni, és mindenbe benne van, ami kicsit is veszélyes. Én meg amolyan otthonülős vagyok… Szeretek otthon lenni, nézni a kedvenc filmemet, vagy sorozatomat, szeretek olvasgatni, főzni, sütni, takarítgatni… Big azt mondta ő ilyennek szeret engem, csak ne korlátozzam be őt a saját dolgaiban. Igaza van… csak nehéz. Nehéz mindig lenyelni, hogy éppen nincs velem… Tudom, hogy ez az én hibám… nincsen hobbym, nem sportolok, és nem nagyon vannak barátaim. Ez a szomorú igazság. Nekem csak Big van! Ő minden egyben. Ő a legjobb barátom, a társam, ő jelent Mindent! És nehéz elfogadni, hogy neki viszont vannak más dolgok is az életében. És igen, nem bírom elviselni, hogy van az a lány ismerőse! Iszonyú féltékeny vagyok! Persze megbízom Bigben… de a csajban nem! Hiszen én is nőből vagyok, tudom mi hogy működik. Persze megértem Biget is. Minden barátjának, fiú haverjának vannak lány ismerősei, barátai… mindig mondta, hogy csak neki nincsenek, csak ő nem beszélget lányokkal… és most már ő is elmondhatja, hogy van lány ismerőse… ami nem is lenne nagy baj. Miért is lenne? De tényleg, azért ennyire nem vagyok féltékeny, hogy nem beszélhet más lányokkal stb. Csak ismerem Biget. Nem veszi észre, ha egy csaj kikezd vele. Már volt korábban, hogy ott ültem Big mellett, és odajött két csaj (falubeliek, akiken már mindenki végigment, persze már régóta tetszett nekik Big), szóval odajöttek és odahajoltak Bighez, hogy van-e tüze (ez még kb. két és fél éve volt, akkor még Big dohányzott). Persze én női szemmel mindent levágtam. A csajok full sminkbe (délután), miniszoknyába, kivágott felsőbe, bájos hanggal, kérkedő mosollyal, engem félretolva… ” Szia, bocsi, van tüzed?”… Hozzáteszem kb. 20 méterre volt tőlünk a kocsma, tele cigisekkel, és tuti, hogy volt náluk tűz. De ők mindezért bejöttek a Teleházba ( mert ott dolgozott Big, ahol később én is), hogy tüzet kérjenek. És persze Big nagyon készséges volt. Én kicsit ki is akadtam… de aztán rájöttem, Big nem vette észre, azt amit én. Ő nem látta a hátsó szándékot, nem “elemezte ki” az összképet. Nem látta a női rafinériát, azt amit én igen. Tehát feltétezem most sem venné észre, ha ez csaj (az ismerőse) kikezdene vele. Én már a telefonszámelkérést is sérelmeztem… De mindegy. A lényeg, hogy meg kell bíznom Bigben. És meg is bízom benne.
Szép napot!
Huncutka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: