Káosz a köbön!

 Kedves Olvasó!

Vasárnap van… korán reggel… aludnom kéne….
A történetet kezdjük azzal, hogy anyukámék elutaztak a hétvégére Debrecenbe sakkversenyre (a tesóm ugye sakkozik). Így enyém a lakás!!! Már hónapok óta ezt a hétvégét vártam, mivel egy valószínű, hogy ebben az évben már nem lesz ilyen lehetőség. Elterveztem, hogy sütök-főzök, kiélvezzük Biggel, hogy csak ketten vagyunk itthon. Sajnos úgy jött ki a beosztása, hogy szombaton nappalos, de beletörődtem. Aztán jött a változás, hogy szombaton iskolába megy Bp-re. Ez csak annyiban érintett, hogy 4-kor kell kelnem. Végre eljött a nap, a szuper péntek, anyukámék elindultak, és már izgalommal vártam, hogy Biggel legyek. Így is lett, megágyaztunk a nappaliban, elkezdtük filmezni, és egyszercsak megszólalt a telefon. “Riadó van, menni kell az árvízre!” Bignek alig volt 15 perce, hogy beérjen, azt se tudta mit pakoljon hirtelen, mennyi időre kell mennie… csak menni és kész. Már elhagyta a falu határát, amikor felhívták, hogy lefújták a riadót… Persze nagyon boldog voltam, hogy visszajött, de már akkor kiakadtam ezen a fejetlenségen, hogy ide-oda rángatják az embert. Tegnap ugye Big pesten volt, este ért haza. Az éjszaka közepén jött a telefon, hogy ma hajnali 5-kor lehet, hogy menni kell, úgy készüljön. Az éjszaka közepén Big hazarohant, összepakolta a cuccát, és vártuk a reggelt. Alig aludtunk, mindeketten az órát néztük és imádkoztunk. Már negyed hat is elmúlt, mikor úgymond megnyugodtunk, hogy nem kell mennie, és nyugodtan aludtunk vissza. Majd negyed hétkor ismét csörgött a telefon. “Menni kell!” Gyors kávé főzés, kaja csinálás, és Big már indult is. Azt nem tudni hová megy, és mikor jöhet haza… Ezúton szeretnék Gratulálni ennek a remek országnak, hogy már megint sikerült bebizonyítani, hogy a magyar mentalitás negatív határokat dönt!
Kezdjük azzal, hogy évről-évre lehet számítani árvízre! Ezt figyelembe véve, talán nem több milliós költségtérítést kellene a képviselőknek adni, sokkal inkább a folyószabályozásba belefektetni. Persze itt nálunk mindig ez van. Mi nem előzzük meg a bajt, mi megvárjuk a káoszt, és akkor jön az okoskodás, a kapkodás, a pánikkeltés. Nincs megszervezett munka, nincs rendezett irányítás. Csak a fejetlenség, a káosz, és az emberek rángatása.
Családos emberek napok óta dolgoznak a gátakon, nem volt választásuk, menniük kellett… a mai fiatalság pedig, a legjobb erőnek örvendő huszonéves fiúk pedig egyik buliból tengődnek a másikba, ájulásig isznak, és drogoznak. Milyen rendszer ez, hogy a családos eeberek ott szenvednek napokig, a fiatal suttyók meg otthon verik a …. ? És milyen rendszer ez, ahol semmi jele a szervezettségnek? Ahol csak felhívják az embert, hogy gyere azonnal, menni kell!
Ez Magyarország! Káosz a köbön! És ez mind elkerülhető lett volna…

Most tudtam meg: Big egy hétre megy… és volt 15 perce, hogy összeszedje a cuccait, felöltözzön, és beérjen… úgy, hogy akkor még nem tudta, hogy ennyi időre készüljön…. No comment!!!

Félre ne értsen valaki, nagyon sajnálom az árvíz sulytotta területeket, és valóban mindenkire szükség van! Nekem a problémám a nem létező szervezéssel van!

Huncutka