Állásinterjú

 Kedves Olvasó!

Hétfő délelőtt éppen az álláshirdetések között szemezgettem, amikor megpillantottam egy jónak tűnő hirdetést: Irodai munka érettségivel! Gondoltam nincs mit veszítenem, így egyből elküldtem az önéletrajzomat. Délután már jött is egy hívás, hogy másnap (kedden) 17órára menjek az xy címre, behívnak. Nagyon izgatott lettem, hiszen ez volt életem első igazi állásinterjúja. Már kora délután elkezdtem készülődni, csinosítgattam magam, és feszülten készültem a nagy lehetőségre, gondolatban minden felvetődhető kérdésre tudtam a lehengerlő választ, de a valóságban persze tördeltem a kezem és alig bírtam egy helyben maradni. Végre eljött az idő, stílusosan 10 perccel előbb érkeztem, bemutatkoztam, majd bekísért a hölgy egy nagyobbacska terembe. Ahol észrevettem, hogy nem leszek egyedül, már ott ült egy kedves, szimpatikus “vetélytárs”, akivel nem nagyon mertem beszélgetni, hiszen itt úgymond ellenfelek vagyunk, ez nem a barátkozás ideje. Néhány perc múlva bejött a jólszituált hölgy, és elkezdődött az állásinterjú. Alapvető, sablonkérdések hangzottak el, miszerint hol dolgozott korábban, miért hagyta ott, mekkora jövedelemmel lenne elégedett, mit mesélne szívesen magáról… Majd végül rátért a lényegre, ugyanis addig nem is tudtam, hogy miféle cégről van szó. És ekkor ugrott a majom a vízbe! Európai színvonalú, nagy múltú, multinacionális cég, mely egészségügyi termékekkel és szépségápolási szerekkel foglalkozik. Igen… ez, az amitől féltem… Lámpák, levegőtisztítók, mindenféle haszontalan kütyü, ami több százezer forint és nem ér semmit se, de persze nekem az lett volna a feladatom, hogy népszerűsítsem őket és hetente minimum 10 ügyfelem legyen. Tehát találjak hetente 10 olyan idiótát, aki 200 ezerért vesz egy gagyi kínai lámpát, ami majd jó lesz minden gondja-bajára… Mert ha nem, nincs fizetés… De persze el kell végeznem egy tanfolyamot, ahol kioktatnak a sok hazugságról a hasznavehetetlen termékeikkel kapcsolatban, majd felvesznek próbaidőre, és utána talán/esetleg kapok egy fél éves szerződést. És persze előadta magát, hogy akár 3-400 ezer forintot is lehet keresni havonta. Köszönöm szépen a nagyszerű lehetőséget! Az interjú után a szimpatikus vetélytárssal jól kitárgyaltuk őket, és egyhangúan kijelentettük, hogy nekünk ez nem kell!
Életem első állásinterjúja csalódás volt… átverés az egész… szörnyű, hogy sajnos az álláshrdetések zöme erről szól: üdülést kell ajánlani, lámpákat, banki hiteleket, házalni kell, embereket zaklatni… ez a telemarketing világa… Köszönöm én ebből nem kérek!!!