Boldogságmámor!!!

Kedves Olvasó!

Azt hiszem ez volt az elmúlt félévem legjobb napja! El sem hiszem, hogy ennyi jó történhet velem hirtelen. Kezdem a legfontosabbal! (kis dobpergés….) Szeptembertől lesz munkám!!!!!!!!!! Három hónapra visszavesznek a Teleházba!!!! Anyukámat hívta az új polgármester (mivel nagyon nagy balhé volt nálunk a faluban…. sikkasztás… stb.), hogy dolgozok-e már valahol, és ha nem visszajönnék-e, bár csak 3 hónapra tud felvenni, támogatással. De nekem az is tökéletes!!!! Annyit imádkoztam, annyira szerettem volna visszajönni, és láss csodát, sikerült! Ráadásul még ők ajánlották fel nekem. Annyira boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani… szárnyalok az álmaim útján!!!! Mielőtt anyukám elmondta volna a nagy hírt épp a mamámmal arról beszélgettem, hogy mennyire el vagyok keseredve, hogy nem dolgozok, és hirtelen minden megváltozott. Jött a nagy boldogságmámor!!! Így ki tudom fizetni a következő félévem tandíját, lesz pénzem elmenni, vizsgázni és még a hőn áhított fekete csizmára is futja majd. Kell ennél több? (ugye nem túl feltűnő, hogy a csizmán van a  hangsúly?)J Egyből visszatért belém az élet, elszállt a depis korszak a mindennapi önsanyargatással együtt! Nesze neked rosszkedv 😛

Ma lett vége a versenynek és megkaptam a fizetésem… szép kis összeg, mit ne mondjak a három napos semmittevésért cserébe (na, jó azért csináltam valamit: F.-t nézegettem J), a csizma ára már megvan! És a díjkiosztó után a papám a kezembe nyomott egy borítékot, hogy ez az enyém. 5ezer ft értékű ruhautalvány volt benne, megmaradt és gondolta nálam jó kezekben lesz J Ez volt a hab a tortán! Hirtelen annyi jó történt velem, hogy el sem hiszem. Hálás vagyok Istennek, hogy meghallgatott és segített!!!! Tehát most elég happy vagyok.

De térjünk vissza egy kicsit a tegnapi hirtelen elmeháborodásomhoz, miszerint kitaláltam, hogy írok F.-nek komit… Na, nem bírtam magammal és tegnap 11 körül írtam is neki. Persze nem írtam le ki vagyok, de így utólag visszaolvasva talán kicsit hülyén hangzik az írásom:

“Névtelen írta…

Kedves Feri! Ne haragudj, hogy így “ismeretlen-ismerősként” írok néhány sort, de a blogod olvasgatva rájöttem valamire Veled kapcsolatban. Nem ismerlek, bár a bejegyzéseidben szinte mindent leírsz magadról, így kicsit, olyan mintha mégis ismernélek. Szerintem nem csupán a focihoz, a sakkhoz és az egyetemi élet élvezetéhez értesz igazán, hanem az íráshoz is. Jó a stílusod, vicces vagy, őszinte és okos. És nagyon kreatív, ezt bizonyítja, hogy blogot írsz. Azért érzem fontosnak, hogy leírjam, tényleg tehetséges vagy, mert én is csak, úgy “poénból” kezdtem blogot írni, és az olvasóim véleménye ráébresztett arra, hogy van értelme annak, amit csinálok, és bíztattak, láttak bennem fantáziát, és mostanra már egészen komoly írásokkal büszkélkedhetek.

Tehát csak így tovább!!! Jó, ha az ember sokoldalú személyiség, kincs az a férfi, akinek lelke is van!”

Így utólag tényleg elborulhatott az elmém… de már nincs mit tenni, elküldtem. Valószínűleg még nem olvasta el… szerencsémre.

Ma igazán kitettem magamért, rózsaszín kivágott ing (csinos, nem közönséges), farmer, magassarkú (amiért biztos mindenki utált, mivel a síri csöndben csak az én állandó kopácsolásomat lehetett hallani, kicsit sem lehettem idegesítő… na, és arról ne is beszéljünk, hogy nap végére menni sem bírtam a fájdalomtól, de a szépségért meg kell szenvedni!), a hajam kivasalva, smink! Éreztem a lógónyelvű tekinteteket (na, ez aztán az értelem), tapintható volt a feszültség a levegőben. F. először ott ült kb. tőlem 2 méterre… mondhatom elég zavarba ejtő volt. De rá kellett jönnöm, hogy más pasikkal ellentétben, nála nem következett be a kiábrándulás vagy közömbössé válás, sőt! Még szexibb és még vonzóbb volt. Legszívesebben elmentem volna vele egy nyugis kis sarokba, ahol senki sem lát és hagytam volna, hogy magáévá tegyen… (na, ez kicsit furcsán hangzik… remélem Big nem olvas…) Persze az a vadmacska énem lett volna… én pedig maradtam szende, bugyuta, szégyenlős kislány… de gondolatban… hm… 😉 azt hiszem nem írom le fantáziám határtalan világát…

Szóval F… olyan kíváncsi lennék, ő mit gondol rólam… tetszem-e neki, ő ábrándozott-e rólam (már amennyire a pasik ábrándoznak egy nőről…)…

Hazafelé még Pasit is láttam (ilyen nap volt ez a mai, minden volt, mint a bucsuba), édesen nézett ki… Na, de befejeztem… ennyit a pasikról, na, meg a hülye hormonjaimról.

Kívánok mindenkinek szép estét!

És most megnézegetem a kis gyönyörűségemet, akire már teljesen ki vagyok éhezve… akinek a pillantásától is megborzongok… és csak elképzelni tudom, de vadító lehet az érintése… Tehát megcsekkolom a kis fekete csizmát! 😛

Huncutka