Nehéz…

 Kedves Olvasó!

Nem vagyok túl jól… Egyszerűen semmi sem köti le a figyelmem… Pedig imádok olvasni, írni… németeznem is kellene… de nem megy. Ülök egész nap és nézek ki a fejemből… Nagyon nehéz Big nélkül. Bár megnyugtat a tudat, hogy neki könnyebb… nagy pörgéssel telnek az első napjai… izgatottan mesélt az új munkáról, a társairól… Jó helyen van, tudom, hogy mindig erre vágyott és nagyon boldog vagyok emiatt. Már kinéztem egy-két szuper albérletet. Garzonlakást keresünk, lehetőleg biztonságos környéken (már, ha Bp.-en van ilyen), igényes berendezéssel, fiatalos kinézettel elfogadható árban. 50 ezer a limit. Találtam is jókat, de nem tudom, hogy érdemes-e már ilyenkor felhívni a tulajt… Elvégre még másfél hónap… viszont jó lenne, ha már tudnám előre, hogy “ez” lesz a miénk. Az állásokat is fürkészem, de csak a szívemet fájdítom… ugyanis március 1 kezdéssel hirdetnek több ügyvédi irodában is asszisztensi állást, ami nekem tökéletes lenne. De én ugye csak 14-én költözök… így csak bosszankodni tudok rajta… Annyira szeretnék egy jó állást szerezni!!! Tele vagyok kétségekkel… bírni fogom az állandó pörgést, a sok embert, a tömegközlekedést? Sikerül állást találnom? Be tudok majd illeszkedni? Elfogadnak majd a kollégáim? Elsőre találunk majd egy ideális lakást?
Annyi megválaszolatlan kérdés… de bízom benne, hogy minden sikerülni fog. Elvégre mást nem tehetek. Jobb pozitívan hozzáállni a dolgokhoz.
Megfogadtam, hogy edzek… de nem lett belőle semmi… pedig megígértem Bignek is, hogy rendszeresen tornázok majd. Jelenleg nincs erőm és hangulatom se sok. Azt hiszem telesen befordultam… Nem jó ez így. Össze kell szednem magam! Rövidtávú célokat kell kitűznöm magam elé, mert különben teljesen összeroppanok. Kell a sikerélmény, kell a kihívás! Muszáj lefoglalnom magam! Már csak 40 nap! Erős leszek és kibírom!

Szép napot!

Huncutka